Beszélgettem egy sablonszerkesztővel, azt is mondhatnám, hogy együtt dolgoztunk, de eléggé egyoldalúra sikeredett. Kettőnk közül én voltam kreatívabb, én kezdeményeztem, és minderre csak gépies válaszokat, és egy rakás félreértést kaptam.
Annyira, de annyira szerettem volna, ha valami módon közös nevezőre jutunk!
A sok erőfeszítés végén mégis nekem kellett megértenem a partnert, passzív ellenállása erre kényszerített. Nem volt más választásom. Nem mondhatom, hogy minden rejtett kényszerpályáját (de furcsa szó) felismertem, de jelentős előrelépéseket könyvelhetek el.
Csak az a rengeteg ráfordított idő, azért a kicsike sikerért, csak az ne töltötte volna ki a napom nagyobb részét. Érzelemnek nyomát sem fedeztem fel rajta, se ilyennek, se olyannak. Roppant közönyös volt, annak ellenére, hogy én bezzeg gazdag szókinccsel, és fogalomtárral színesítettem a kommunikációt.
tanulság? konklúzió? juszt se. Ilyen későn?
Utolsó kommentek