Arról szól, hogy valaki telefonon felhívogat embereket, ezzel a kérdéssel. Akkor nagyon nem értettem...
Sokszor gondolkodtam már el azon, hogy milyen is az életünk manapság.
Mennyire csukódunk be a négy fal közé, különböző okokból?
Egyszerűen számbavettem a közvetlen környezetemet, hogy ki kivel tud beszélgetni - természetesen ez csak feltételezés- , kivel tud kimozdulni, közösen gondolkodni.
Ma nagyon sokan dolgoznak otthon, vagy egyedül, egyszemélyes vállalkozóként. Az átkosban ugye mindenkinek kellett hogy munkahelye legyen, valahogy mindenki szem előtt volt, része volt egy közösségnek.
Ma messze más a helyzet. A nagyon áhított otthon-dolgozás, függetlenség, nem kevés hátrányos mellékhatással jár. A közösség, mint adottság, eleve kiesik.
A nyugdíjasokra is nem kevés cikiző megjegyzést hallok, ami persze régen is volt, pl. a "kávéházi nénikék". Bár, ha szerencsénk van, mi is megérhetjük a szép kort, és talán még sivárabb közösségi lehetőségeink lesznek, mint nekik. Ugyan, hol lehet manapság egy szimpla mellett elüldögélni?
Érdekes lenne -persze, ha mást is érdekel, - körülnézni egy kicsit. Tíz ismerősből, itt elsősorban a lakóhely környezetére gondolok- szóval a tíz ismerősből hányan élnek többtagú családban, és mit lehet feltételezni arról, hogy vajon kivel beszélgetnek nap mint nap ők, és azok, akik egyedül élnek?
Utolsó kommentek